Teljes meggyőződéssel az arcán ül egy kocka alakú konyhaszéken, miközben a gyerek sírva könyörög a szomszéd szobában. Egy arcizma sem rendül, csak amikor megszomjazik és klóros csapvízért megy. A tinédzser még mindig üvölt és a jóval idősebb nagybácsi hangját is lehet hallani. Eközben egy másik városban ugyanúgy felsír egy kisbaba. Az anya ott is valami felsőbbnek hitt gondolatnak alávetve tűri a zajt. Az egyik 8, a másik 5 évet kap - ha kap. Pedig a dolog ép ésszel felfoghatatlan és megbocsáthatatlan... 
Szinte halálra fagytam, amikor egy fotózás miatt, a kiürített OPNI alagsorában jártam, abban a kórteremben, ahol leszedált (tömeg)gyilkosok várták az észrevétlenül bekövetkező utolsó perceket. Olyan emberek, akiket sem a börtönben nem lehetett tartani, sem visszaengedni a társadalomba. Ilyenkor kár, hogy bezárt. Ott voltak a valódi elmebetegek, akik ugyanúgy egy belvárosi lakás falai és a szomszédok lecsukott szemei mögött végezték a szörnyű dolgaikat. Ugyanazokat, amiket az utánuk lévők ma is megtesznek: egy szekta tagjaként "megtisztulásnak" értelmezik azt, hogy az unokatestvérük naponta megerőszakolja a lányukat, vagy legyintenek arra, ha az élettársuknak nincs jobb dolga, mint idegen tárgyakkal bántalmazni a kétéves babájukat.
De mi lehet a fejükben? Miféle dolog lehet az, ami ekkora közönyt vált ki, főleg egy anyából? Hogy tud valaki minden empátia nélkül eltekinteni egy ilyen eset fölött, amikor természetesen elvárható lenne minden nőtől, hogy ahogy tudja, megmenti a másik lányt, vagy kislányt egy ilyen szörnyű élménytől? Egyszerűen nem tudom befogadni. Képtelen vagyok elképzelni azt a helyzetet, hogy miközben a szomszéd szobában sikít a gyerekem, nem teszek semmit, de eleve azt is, hogy felajánlom a nyilván perverz unokatestvéremnek valami idióta vallási berögződésből, hogy azt tesz a tinédzserrel, amit csak akar, annak ellenére, hogy egész életére kiható szenvedést okozok neki.
Hol marad a természetes ösztön, ami még egy földön csúszó éti csigában is megvan, hogy megvédi a saját gyerekét? Valószínűleg sehol és valószínűleg ők az igazi pszichopaták. Hiába kap a gusztustalanul perverz alak több évet a bíróságon, a valódi bűnös az, aki rezzenéstelen arccal engedi megtörténni az egészet és mindennek a tetejébe szépen alá is írja a lánya ítéletét. Cseppet sem érdekli, hogy a saját gyereke hogy fog újra megtanulni bízni és mozogni a társadalomban. Pusztán önző, tudatlan és érzéketlen.
Egy beteg környezet beteg embereket nevel, egy idő után az elszenvedett sérelmek "normává" válnak és egy-egy gyerek amikor felnő "természetesnek" fogja tartani azt, hogy pontosan úgy bánik a saját gyerekeivel, mint ahogy annak idején vele tették. Sokkal fontosabb és mérgezőbb dolog ez annál, mint gondolnánk és pusztán azzal nem orvosolható, hogy pár embert börtönbe küldünk. A probléma a híradóba kerül és a rácsok mögött felejtődik el, miközben több ezren szenvednek tőle, gyakran anélkül, hogy tisztában lennének azzal, valójában mi is történik velük...
Kép : Ecsape Program
még lélek:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.