Létezik az a szerelem, ami nélkül nincsen létezés és létezik a folyamatos megújulás iránti vágy is, mely minden mást felül ír, majd romba dönti azt, ami addig történt. A művész az első pillanatban szárnyra kap, majd rájön, hogy képtelen egyedül repülni és a régi fényét csiszolgatva próbál fenn maradni a tizenkilencedik és a huszadik század fordulóján egy Monmartre-i sötét tündérmese hőseként, ami mindössze tíz évadot él meg...

Meglepődve ücsörögsz a biztonságos kis barlangodban, amikor döbbenten tapasztalod, hogy azok akik néha áttörik a falakat, semmi rosszat nem akarnak. Nem fogják kicserélni a berendezést és nem fogsz megfulladni az általuk behozott személyes tárgyaktól, csak egyetlen baromi egyszerű dolog munkálkodik bennük : szeretnek téged és szeretnek veled lenni.  Ezek megbolondultak?

Kávéval a kezünkben szaladunk el a hírek felett, majd napközben elveszünk a rengeteg tartalom közt és elfelejtjük, hogy azon a Földön, ahol egy eszközzel mindenhova elláthatunk, milyen történetek vannak. Mit él át az az ember, aki szemtanúja egy ritka természeti szépségnek és hogyan küzd az életéért más valaki a földig rombolt világ omladozó falai közt. Majd megállunk egy pillanatra és megnézzük, melyik fotós volt "elég közel"...

Ma már ermészetes, hogy egy track szinte egy időben jelenik meg a klippel, amit a telefonunkon vagy a gépünkön nézünk meg. Pár éve pedig az számított minden naposnak, hogy a tévéből és a BRAVO magazinból, tájékozódtunk arról, kedvenc előadónk milyen új dologgal rukkolt éppen elő. De volt egy időszak, bőven 1981 előtt, amikor a "videokat" városi séta közben tekintette meg az utca népe, melyekben szinte mindenki szerepelhetett, aki csak élt és zenélt... 

Mike AirMax-ben futsz a buszhoz a repedezett aszfalton, majd miután felkönyörögted magad, elégedetten helyet foglalsz a kamu-Kors táskáddal a kiszakadt bőrülésen. A járaton játszódó film főszereplői Michael mellett, az eredetiben sem csúcskategóriás, de a rend kedvéért hamisított Kylie szájlakk, a Karl Lagerfeld rémálmaiból is ismert, strasszos Chanel tükör és a folyamatosan megrázó pasztell színű fülhallgatód. Tévedsz, te ebben az egészben nem vagy benne. Legjobb esetben is csak a stáb tagja vagy, egy kellékes, aki szépen összehordott mindent, amiről azt hiszi, hogy jelképezni fogja. A rendező nem kíváncsi a véleményedre és szépen, lassan elveszel a magad elé tartott, átrajzolt logók mögött, pedig senki se mondta, hogy nem lehetnél valaki...