Ma már ermészetes, hogy egy track szinte egy időben jelenik meg a klippel, amit a telefonunkon vagy a gépünkön nézünk meg. Pár éve pedig az számított minden naposnak, hogy a tévéből és a BRAVO magazinból, tájékozódtunk arról, kedvenc előadónk milyen új dologgal rukkolt éppen elő. De volt egy időszak, bőven 1981 előtt, amikor a "videokat" városi séta közben tekintette meg az utca népe, melyekben szinte mindenki szerepelhetett, aki csak élt és zenélt... 
Az 1920-as években járunk, valahol a Warner Brothers stúdiójában, ahol már végre az első hangosfilmeken folyik a munka. Hollywood aranykorszakának kezdete ez, amikor minden a filmcsillagok körül forog. Egymás után készülnek az újabbnál újabb alkotások és Walt Disney is tonna számra gyártja a rövid, animációs filmeket, melyeknek kiemelt szereplője a zene. Este, a városi klubok megtelnek és egy-egy bárénekesből igazi sztár lesz, aki kénytelen új impulzusokkal ellátni a közönséget. A filmes forradalom magával ragadja a jazz-t és megszületik az igény arra, hogy egy előadó a plakátokról lelépve magával, a produkciójával csalogassa be a nézőt az esti klubba, vagy a moziba.
Ha egy kicsit visszatekintünk a tizenkilencedik század végi, huszadik század eleji használati tárgyakra, azt látjuk, hogy szinte minden mai dolognak volt egy őse, mely áldozatul esett a televízió és a telekommunikáció térhódításának, majd később, más formát öltve, újra előkerült. A történelem alakulása során az embereknek, a szórakozást és az azt kiszolgáló a tudományos haladást előtérbe helyező időszakokban, technikai fejlettséghez mérten szinte mindig ugyanazok voltak a szükségletei: történeteket akartak nézni és zenét akartak hallgatni, amit valaki minél szélesebb körben kívánt terjeszteni. A húszas években, többek közt Walt Disney rövid, zenés etűdeinek mintájára, ebből az igényből született meg a Warner egyik leányvállalata, a Vitaphone, ami összesen több, mint 1000 zenés kisfilmet készített, magával rántva a többi céget, megalakítva a mai kiadók piacát.
A nagy stúdiók általában filmsztárokkal, vagy nagyon híres énekesekkel kezdték el felvenni a leginkább Beyonce és Lady Gaga részletgazdagságára emlékeztető rövid, zenés műveket, melyekben a sztár ragyogása körül forgott minden. A kisfilmek célja a közönség megtartása és növelése volt, így nem egy olyan alkotás készült, amit ma már kitiltanának a zenecsatornákról és a Facebookról.
A korabeli videók megtekintésére először a mozifilmek előtt nyílott lehetőség, míg utcára nem dobták a Panoram nevű készüléket, melybe az városban, néhány cent kifizetése után minden járókelő bele tekinthetett, tudomást szerezve gyakorlatilag bármilyen műről, amit ezen a módon kívántak hirdetni. A Panoram sikere hatalmas volt és szinte percek alatt szelte át az óceánt, utat törve az európai piacon, ahol más országok is bele kezdtek a zenegép gyártásába. A készülék népszerűsége arra buzdította az amerikaiakat és az európaikat, hogy minél több tartalmat készítsenek, ami megnyitotta a lehetőséget a kisebb stúdiók, kisebb sztárjai előtt is. Ezek a cégek az új tehetségek felfedezésén túl rengeteget tettek hozzá a feketék zeneiparban való érvényesüléséhez, amit valljuk be, kár lett volna kihagyni.
A húszas-harmincas évek kiemelt rendezői és színészei által forgatott, vagy néha már szalagon gyártott rövidfilmek kicsit több, mint 20 éven keresztül tartották lázban a nagyérdemű közönséget, így még a II. Világháború alatt is készültek alkotások olyan országokban, melyeknek a területén nem zajlottak harcok. A hanyatlás a televízió megjelenésével kezdődött meg, amikor az otthoni filmnézés az egész társadalom számára elérhetővé vált. A gépeket elhordták és a filmeket a régi kacatok közé tették.
A zene, képi illusztrációjának visszatérése azonban nem váratott sokat magára. Az ötvenes években Tony Benett új kifejezési formát keresve a Hyde Parkban forgatta le az első kis filmet, amit az egyik dalához használt fel díszletként. Bennet-et először kevesen, de követni kezdték, köztük a Beatles-szel, akik már tudatosan, turné promóciós céllal vettek reklámidőt a tévéktől. A szépen, lassan divatossá váló eszközt az Viacom koronázta önálló műfajjá azzal, hogy 1981-ben elindította az MTV zene csatornát, ahol a téma kiemelt szerepet kapott.
Manapság elképzelhetetlen egy valamire is való zenekar élete egy valamire való klip nélkül. A zenevideó már nem csak a hangulatot, de az együttes egyéniségét is hivatott kifejezni, ami leginkább a közösségi médiában terjed elhagyva azt az eszközt, ami annak idején elnyomta az őseit...
további történetek:
Az utcán...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.